Szántföldi és kertészeti öntözés

Szaktanácsdási tevékenységünk az öntözés területén belül két körre terjed ki: egyrészről a szántóföldi, másrészről a kertészeti (zöldség, gyümölcs, szőlő) öntözés területére. Pontosabban a megfelelő öntözés megtervezésére és az öntözőberendezés megválasztására tudunk javaslatot adni, hiszen sok gyártó sok termékét lehet megtalálni a hazai piacon is, amelyek közül igen nehéz a választás. Ráadásul egy öntözőberendezés összetett, hiszen a vízforrástól a vizet el kell szállítani a kijuttatási pontig, ehhez pedig szivattyút, csővezetékeket is igénybe kell venni.

Ma, a XXI. század éveiben, a tudomány és a technika soha nem tapasztalt mélységben hatolt be a mezőgazdaságba is. Gondoljunk csak a sokat emlegetett precíziós gazdálkodásra, robotkormányra, dróntechnológiára. Mindezek eredményeként a terméseredmények is folyamatosan növekednek. Természetesen az öntözés is fejlődik, újabb és újabb öntözőrendszer típusok jelennek. Véleményem szerint a szaktanácsadás szerepe az öntözés területén is növekszik, hiszen nem elvárható, hogy a gazdálkodó egy ilyen speciális szakterülethez is értsen. Mert ugye egyik komoly gazdálkodó sem gondolhatja azt, hogy az öntözés nem más, mint egy csévélődob kihúzása a szántóföldre... Ennél sokkal többről van szó!

 

Milyen kérdéseket vizsgálunk?

A leggyakoribb kérdések, amiket meg kell válaszolnunk

  • Hol és mikor van szükség öntözésre?
  • Milyen öntözőberendezést válasszunk?
  • Az öntözendő növénykultúrának mekkora az öntözővízigénye?
  • Mennyi víz áll rendelkezésre öntözés céljára?
  • A rendelkezésre álló öntözőberendezéssel vagy vízkészlettel mekkora terület és hogyan öntözhető élettanilag és ökonómiailag a legcélszerűbben?

 

Az öntözési szaktanácsadás nem csak az öntözésről szól!

Tevékenységünk a növény, talaj, éghajlat, szaktanácsadó összefüggésben zajlik. 
A növény a vizet, mint testének fontos építőanyagát használja fel. Beépíti a termés, a melléktermékek szárazanyagába, biztosítja élete folyamán saját testének szilárdságát, teherbírását (turgor) és végül, de nem utolsósorban, saját hőmérsékletét is szabályozza párologtatásával. Általában a növény saját teste szárazanyag-tartalmának több százszorosát, néha több ezerszeresét veszi fel a talajból.
A talaj csak akkor tud vizet átadni a növénynek, ha elegendő van benne, sőt ha legfeljebb annyi erővel van megkötve a talajban a víz, amekkora szívóhatást a növény gyökereivel ki tud fejteni. A különböző típusú talajok vízmegkötő képessége, hanem a gyökérzetet magába fogadó termőréteg mélysége is rendkívül változatos lehet. A különböző vízmegkötő képességű és eltérő mélységű talajok az éghajlat függvényében nagyon eltérő víztartalékokat képviselhetnek. 
Az éghajlat egyrészt a talaj víztartalékainak képzésében - a tenyészidő előtt -, másrészt a növény közvetlen vízellátásában - a tenyészidő alatt játszik nagy szerepet a csapadékosabb terén. De nagy a jelentősége a sugárzásnak - illetve velejárójának, a hőmérsékletnek is - a termeszthető növényfaj megválasztásában. 
A szaktanácsadó a gazdaság és az öntözésre szóba jöhető növényfajok és fajták sajátosságait mérlegelve tesz javaslatot és adhat tanácsot a gazdaságnak az öntözendő növénykultúra megválasztására. 

Öntözésre az esetek többségében olyan növénykultúrát javasolunk, amelynek vízigényét, ill. öntözésigényét az átlagos csapadék nem elégíti ki, viszont az adott talajon jól fejlődik és nagy termelési értéket ad. Elsősorban:

  • A különböző zöldségfélék
  • A szőlők és gyümölcsösök
  • A különböző takarmány- és ipari növények
  • A rizs

különböző fajaiból, illetve fajtáiból kerülnek ki, de indokolt lehet meghatározott viszonyok között a mesterséges rétek és legelők öntözése is. 

E növényfajok és fajták öntözésére általában ott van szükség, ahol terméseik a természetes csapadék mesterséges pótlása nélkül, csupán az agrotechnika javításával vagy a tápanyagellátás növelésével már nem emelhető.


Kérdésként merülhet föl az is, hogy jó vagy rossz talajon kell-e öntözni. Szellemes válaszként egyik közismert öntözési szakemberünk ezt a választ adta:


A jó talajokon érdemes, a rossz talajokon szükséges öntözni.


A hazánkban megépíthető, megvásárolható különböző technikai színvonalú berendezések:

  • a felületi,
  • az esőztető és
  • a csöpögtető öntözési módszer. 

Nem szabad elfelejteni az altalajöntözést, mellyel kapcsolatban komoly kutatások folynak. Az öntözőberendezések, az öntözési módszerek közötti választást elsősorban az öntözendő növénykultúra, másodsorban az üzem gazdasági ereje dönti el. Szoros összefüggés van az öntözendő növény, az öntözési módszer és a javasolható öntözőberendezések között. 
Az egyes berendezéseknek más és más a műszaki színvonala és beruházási költségigénye, valamint kézimunkaerő-szükséglete. 

 

Öntözővízigény számítás

Az öntözővízigény meghatározása mindig a következő három lépésből áll

  1. Az öntözendő kultúra vízigényének meghatározása.
  2. A tenyészidő alatti átlagos vagy választott valószínűségű csapadék levonásával a kultúra "éghajlati" víz hiányának a képzése.
  3. Ebből az értékből levonva az öntözendő terület talajának gyökerezési zónájában a tenyésziőő előttről tárolódó nedvességtartalmat megkapjuk a tervezéshez vagy építéshez esetleg az évi konkrét üzemeléshez figyelembe veendő öntözővízigényt. 

Amennyiben az a kérdés, hogy öntözésre mennyi víz áll rendelkezésre, akkor azt állapítjuk meg, hogy az öntözésre felhasznált vízkészlet

  • élővizekből 
  • felszín alatti vízadó rétegből vagy
  • egyéb helyekről származik-e.

Élővizeknél az illetékes vízügyi szervektől tudunk felvilágosítást kérni, felszín alatti vízadó rétegnél pedig saját méréseink alapján állapítjuk meg a vízhozamot. 

 

Az előkészítés követelményei

Az öntözés a növénytermesztés terméseinek növeléséhez nem az egyetlen, s nem mindig a legolcsóbb eszköz.
Általában az a véleményünk, hogy öntözni csak intenzív mezőgazdasági üzemben kifizetődő. Az öntözési szaktanácsadásunk megkezdésének elemi előkészítő feladata annak a vizsgálata, hogy vajon nem oldható-e meg a kívánt termésszint-növelés öntözés nélkül, a tápanyagellátás, a talaj-előkészítés, a csapadék-helybentartás, új bővebb hozamú növényfajták, stb. bevezetésével. 
Amikor szaktanácsot adunk, előkészítő munkát végzünk, akkor nagyon fontos a természeti viszonyok

  • az éghajlat
  • a talaj
  • a domborzat
  • a talajvíz szint jellemzőinek vizsgálata is.

Amikor az éghajlatot vizsgáljuk, akkor nem csak a csapadék mennyiségét, eloszlását, anem a késői és korai fagyok várható időpontját, a tenyészidő alatti hőösszeget és esőtető öntözés esetén a szél gyakoriságát és annak irányát is figyelembe vesszük.

A talaj jellemzői közül a szabadföldi vízkapacitásnak, a hasznos víztartó képességnek, az oldalirányú vízvezető képességnek, esőztető öntözéskor a talaj víznyelősebességének van döntő jelentősége.
A domborzatut feltétlenül ismernünk kell, a felületi öntözés alkalmazhatósága szempontjából, esőztető öntözéskor a permetintenzitást, ill. a talajelmosás lehetőségét kell figyelembe vennünk.
A talajvízszint átlagos szintjének és várható ingadozásának ismeretéből a szikesedés esetleges veszélyére, az alkalmazandó vízadagok nagyságára tudunk következtetni.

 

Személyi követelmények

A szaktanácsadó személyisége sokszor döntő jelentőségű abban, hogyan fogadják az ajánlásokat a gazdaságban. Fontosnak tartom tisztázni, hogy bármennyire is felkészült egy szaktanácsadónk, az üzemi körülményeket és lehetőségeket a gazdaság vezetői ismerik jobban. Ezért a szaktanácsadásunk mindig helyzetfeltárással kezdődik. Ennek során a gazdaság vezetője feltárja az üzemi viszonyokat, s mi ezután tesszük meg javaslatainkat. Előnyös lenne, ha a megoldásra alternívákat tudunk javasolni, amelyek közül a gazdaság vezetője a neki legjobban megfelelőt kiválaszthatja. Ez azonban nem mindig megoldható!