Miért is öntözünk?

Elsősorban azért, hogy a terméshozamokat és a termésbiztonságot növeljük. Annak ellenére, hogy ezt a megállapítást ismerjük, a szántóföldi zöldségnövények csak mintegy 40%-át öntözzük, ami kb. 40 ezer ha. A vízhiány jobban elviselő növényeket túlnyomórészt öntözetlen területeken termesztjük, ilyen pl. a zöldborsó, sárgarépa, görögdinnye, vöröshagyma. A hazai szántóföldi zöldségtermesztésben még napjainkban is rendkívül nagy évjáratonkénti termésátlag ingadozásokat tapasztalunk, ennek egyik legfőbb oka az öntözés hiánya. Gondoljunk csak bele a 2018 tavaszán hirtelen beköszöntött száraz időszakra, ami miatt erőteljesen visszaesett a zöldborsó termés.

A zöldségnövények egy részénél (pl. paprika, karfiol) a jobb vízellátás hatására javul a termés minősége és a fogyasztási értéke is. A tárolásra és ipari feldolgozásra szánt zöldségnövények (fűszerpaprika, paradicsom) kellő vízellátása szárazanyag- és tárolhatóságcsökkentő hatású, azonban szakszerű öntözéssel kialaktható jó összhang a termésmennyiség és a minőség között. 
Amennyiben termesztőberendezésben folyik a termesztés, akkor a természetes csapadék kizárható, ebben az esetben a növények vízellátása teljes egészében az öntözésre hárul.
Az öntözéssel a legfőbb célunk, a víznek a pótlása és a termesztési céllal összeegyeztetett optimalizálása. 

 

Mi a célunk?

Az öntözési céljaink többfélék lehetnek:

  • vízpótló öntözés
  • kelesztő öntözés
  • frissítő öntözés
  • párásító öntözés
  • nedvességtároló öntözés
  • előöntözés

Ezek mellett van még egyéb öntözés is:

  • trágyázó öntözés
  • fagyvédelmi öntözés

A talaj vízhiányának megszüntetésére a tenyészidőszak folyamán kijuttatott öntözővizet vízpótló öntözésnek nevezzük. Ezzel a gyökérzettel átszőtt talajrétegig nedvesítjük át a termőföldet, ezért a vízadagot növelni célszerű, ami a növények növekedésével arányosan nő (20-40 mm közötti).

A szélsőségesebb időjárás miatt egyre gyakrabban fordulhat elő, hogy a magvetés után a talaj felső rétege kiszárad, ezért szükség lehet kelesztő öntözésre. Termesztőberendezésben történő palántaneveléskor a magvetéseket rendszeresen öntözzük. Szabadföldi, állandó helyre vetett növények magvetéseit aszályos, meleg időben szükséges megöntözni. Kötött talajon óvakodjunk a nagy intenzitású öntözéstől, pl. vízágyúval történő öntözéstől, mert a talaj cserepesíti, de az apró magvakat ki is moshatja. Kelesztő öntözés kizárólag kis intenzitású szórófejekkel és kis vízadagokkal végezhető. 

Frissító öntözést zöldséghajtatásban végzünk, szántóföldi zöldségtermesztésben nem alkalmazzák. Ennek célja a növények lankadásának megszüntetése és a levelek hőmérsékletének csökkentése, amit esőszerű öntözéssel és kis vízadagokkal (2-4 mm) érünk el. A növények a levelükre jutó vizet felveszik és ezáltal sejtjeik víztelített állapotba kerülnek. Hajtatásban a nagy vízfogyasztású növények (pl. uborka) termesztésekor rendszeresen végeznek frissítő öntözést. 

A párásító öntözés speciális, a levegő páratartalmával szemben különösen igényes zöldségfajoknál, elsősorban gombáknál naponta szükséges elvégezni. Az öntözővizet permetszerűen juttatjuk a gombatermő felületre, utakra, jellemzően 1-2 mm vízadaggal. 

A nedvességtároló öntözés célja a talaj víztartalékainak feltöltése, a tenyészidőszakon kívül. Amikor elmarad az őszi és a téli csapadék, szükséges lehet a tavasz kezdetén nagy adagú öntözővíz kijuttatására (100 mm feletti). Mivel az öntözőberendezések ilyenkor kihasználatlanok ezért jó lehetőség nyílik a tároló öntözésre. Elsősorban a késő tavaszi vetésű, ültetésű vízigényes zöldségnövényeknél kifizetődő, pl. kukorica, uborka, paprika.

Zöldésgnövények kettős termesztésekor szükség lehet talajművelést könnyítő előöntözésre is. Kötött, rögösödésre hajlamos talajon csak rögös szántás végezhető, ezért a másodnövény számára szükséges jó vetőágy sem készíthető el. Azonban ha a művelendő talajréteget átáztatjuk (20 mm öntözővízzel) akkor optimális feltételek között végezhetjük el a nyári szántást. 

Trágyázó öntözéssel a vízben oldható műtrágyák öntözővízzel való kijuttatását és talajba mosását értjük. Nevezik tápoldatos öntözésnek is. Ennek alkalmazásával egyenletesebb a tápanyageloszlás, jobban hasznosul a vízben oldott tápanyag. A gyökérzónáig történő beöntözéshez 20-30 mm öntözővíz szükséges. 

Nagy jelentősége van a fagy elleni öntözésnek a fűtés nélküli fóliás hajtatásban, a szabadföldi korai termesztésben és a gyümölcstermesztésben is. Ezzel a módszerrel a víz nagy fajhőjét és a nedves talaj nagy hőkapacitását hasznosítjuk. Késő tavaszi fagyveszély idejént a beöntözött talaj a napfény hatására felmelegszik, sok hőt tárol, amelynek éjszakai kisugárzásával mérsékli a levegő talaj menti rétegének lehűlését. Ilyenkor a kiszáradt legfelső talajréteg átnedvesítése a cél, 8-10 mm vízadaggal. 
Gyümölcstermesztésben a fagyponthoz közeli vagy alatti hőmérséklet elérésekor a növényeket vízzel permetezzük. A lehűlő víz fajhőjének, a jéggé fagyó víz pedig fagyáshőjének átadásával akadályozza az erősebb fagy kialakulását. Ehhez elegendő 1-2 mm víz folyamatos kipermetezése. 

 

Nagyon fontos az öntözővíz tulajdonságai

Termesztési szempontból az öntözővíz legfontosabb tulajdonságai:

  • ásványisó tartalma
  • keménysége
  • szennyezettsége

Az öntözővíz sótartalmát elsősorban a víz eredete határozza meg. Bizonyos körzetekben igen nagy az ásott és a fúrt kutak ásványisó tartalma. Az ásványi sók közül a nátriumsók jelenléte különösen káros (a tiszántúli termesztőkörzetekben ez gyakori jelenség). Amennyiben magas nátriumsó tartalmú vízzel öntözünk, akkor az elszikesíti a talajt, de természtesen egyes sóérzékeny növények is károsodhatnak. Nem alkalmas a víz öntözésre, ha a szódatartalma 100 mg/l felett van, de az összsó tartalma sem haladhatja meg a 2000 mg/l mennyiséget. A nagy sótartalmú öntözővíz károsító hatása különösen kötött talajon nagy, laza talajokon kisebb.


A víz keménységét a benne lévő kalcium- és magnéziumsók okozzák. A kemény víz oldékonysága kisebb, a terményeken pedig fehér sókiválás keletkezik, ami igencsak rontja a tetszetősséget. 
Az öntözővíz szennyezettségén a vegyszerekkel való keveredést értjük. Növényeket károsító vegyszerek, gyomírtó szerek juthatnak az öntözővízbe, amellyel sok kárt okozhatunk (pl. torz növekedés, terméscsökkenés). 

A zöldség- és gyümölcstermesztésben használatos öntözővizek származása változatos


Folyóvíz: lágy víz, sokszor tartalmaz iszapot, homokot. Hőmérséklete az év folyamán folyamatosan változik, kora tavasszal hideg. Öntözésre jó, azonban fontos lehet a vegyszerekre történő vizsgálata.

Patak- és forrásvíz: összetételét tekintve általában jók, nem szennyezettek, hőmérsékletük ezeknek is alacsony. Öntözésre jól megfelelnek. 

Tóvíz: általában lágy víz, vegyszerekkel ritkán szennyezett, öntözésre megfelel. 

Kútvíz: mélységük és minőségük alapján elkülönítjük az ásott, az artézi és a fúrt kút vizét. 

Az ásott kút a talajvízből nyeri vizét. Összetétele hazánkon belül nagyon változatos, nitráttartalma igen gyakran nagy, ami az öntözésben hasznos, mérsékelhető a kiadott nátrium műtrágya. 
Az artézi kutak mélyfúrásúak, a mélyben összegyűlő rétegvízből kapják az utánpótlást és a víz a nyomástól tör a felszínre. A víz hőmérsékelete meleg, ritkán a káros hőmérsékeletet is elérheti. 
A fúrt kút sekélyebben elhelyezkedő rétegvízből vagy talajvízből nyerheti a vizet. Általában 10-50 m mélységre fúrják, a felhozott víz hideg. Amennyiben a folyók kavicsrétegébe fúrják a csőkutat, annak vize jól használható, tiszta.

Csapadékvíz: lágy, meleg, vegyszereket nem tartalma, öntözésre kiváló. Tárolómedencében összegyűjtve fontos öntözési vízforrás.

Az öntözővíz mennyisége

Ez természetesen az öntözési cél, a növényfaj gyökeresedési mélysége és a talaj vízkapacitása határozza meg. Az öntözési céltól függően a norma nagysága 1-2 mm-től 100 mm-ig is terjedhet. 
Az idénynormát a tenyészidőszak alatt végzett öntözések együttes vízmennyisége adja meg. Ennek nagysága az öntözési normáktól és az öntözések számától is függ. Legnagyobb idénynormák természetesen a hosszú tenyészidejű, nagy vízigényű zöldségfajoknál adódik. Mértéke szántóföldi zöldségtermesztésben 20-350 mm között változhat, termesztőberendezésben azonban 900 mm-re is megnövekedhet (pl. paprikahajtatásban)!