A díszkertek öntözése sokrétű és összetett feladat. Az öntözés tervezése, az öntözőrendszerek kivitelezése szakértelmet és szaktudást igényel. Az elültetett növények igényei, elhelyezésük a kertben változatos. A kertben meglévő építmények is nagyban befolyásolják az öntözés, öntözőrendszer tervezésének lehetőségeit. A díszkertek öntözése során több öntözési módot is használunk egyidejűleg. Fentiek miatt a házikertekben is minden tervezés csak mérésen alapulhat. A növényeknek a fejlődésükhöz a fajtól, a növekedési szakasztól és az ökológiai viszonyoktól függően változó mennyiségű vízre van szükségük. A növények ezt a vízmennyiséget a természetes csapadékból szerzik be. Sokszor előfordul azonban, hogy a tenyészidőszakban, áprilistól szeptemberig nem hullik olyan mennyiségben és eloszlásban csapadék, amely kielégítené a növények szükségét. Azért, hogy növényeink ezen időszakban is megkapják a kellő vízmennyiséget szükség lehet öntözésre. Az öntözés legkorszerűbb és legkényelmesebb módja az automata öntözőrendszer. Telepíthető gyephez, fákhoz, cserjékhez, egynyáriakhoz, zöldség és fűszernövényekhez. Az öntözőrendszerek legnagyobb előnye, hogy a gyep használatát egyáltalán nem zavarja, és teljesen automatizálható. Meglévő kertben is gond nélkül tudjuk telepíteni. Ilyenkor csak egy 20-30 cm széles és ugyanilyen mély árokba fektetjük a vízvezetékeket, ezután a kiemelt gyeptégla visszahelyezhető. Az automata öntözőrendszert kiegészíthetjük számítógépes vezérléssel, csapadékmérővel, szélsebesség mérővel. Ezekkel elkerülhetjük, hogy esőben vagy nagy szélben öntözzünk. A számítógépes vezérléssel pedig az öntözés szempontjából legjobb időt választhatjuk ki, ez a hajnali órákban van. Ez a legkedvezőbb, mivel 80-90 %-ban hasznosul az öntözővíz, a növények párologtatása és a talaj párolgása alacsony.

Lakossági és park öntözésnél a talaj szint alatti és feletti öntözőrendszereket többnyire egyidejűleg használjuk. Szakszerű tervezéssel gyakorlatilag a terület növényzettel betelepített teljes része gazdaságosan megöntözhető. Gondos tervezéssel elkerülhető a tócsásodás, a túl nagy átfedés, ill. az alulöntözés is. A rendszer alkalmas fúrt kútból és vezetékes vízból történő megtáplálásra is.

TALAJSZINT ALATTI ÖNTÖZŐRENDSZEREK

Nagyobb felületű gyepek, pázsitok öntözésére alkalmas módszer, amikor a szárnyvezetékeket, a mágnesszelepeket és a szórófejeket a talaj szintje alatt helyezzük el. Ezáltal csak az öntözés idején és csak a szórófejek bújnak ki a talajból, működés után pedig lesüllyednek a talajba.

Technikai kialakításukat tekintve alapvetően 2-féle típus létezik:

 

  • spray típusú (ütközőlapos adagolók)
  • rotoros típusú (forgóelemes adagolók)


Az ütközőlapos adagolók esetében a kilépő vízsugár egy bizonyos szögben elhelyezett ütközőlapon megtörik és igen vékony vízsugárrá alakul, majd cseppekre bomlik. A cseppméret a technológiai kialakítástól függ. Ezzel a módszerrel finom, ködszerű permet hozható létre. Ezeket nevezik spray típusú szórófejeknek. A beöntözhető terület alakja lehet kör, ovális, téglalap alakú.
A másik típus a forgóelemes adagolók, ahol a vízsugár egy forgóelemet hajt meg és ez az elem egyúttal a vízsugár cseppekre bontását is végzi. Az ily módon kialakított adagolók tehát forgó mozgást végezve juttatják ki az öntözővizet. Sok változatuk létezik, legfőbb különbségek a szórás hosszában van, 1-2 m-től az 5-7 m-es szórásképű fajták is előfordulnak.

TALAJSZINT FELETTI ÖNTÖZŐRENDSZEREK

A talajszint feletti öntözőrendszerek legelőször a száraz klímájú országokban jelentek meg és ők lettek később ezeknek a termékeknek a legnagyobb gyártói is (USA, Izrael, Ausztrália). Kifejlesztésük elsősorban a víztakarékosság jegyében született meg, de a gyorsan fejlődő műanyagipar is hozzájárult gyors elterjedésükhöz. Ezek a berendezések először a zöldség- és gyümölcstermesztésben, fóliaházakban jelentek meg, később került át a kertekbe, parkokba. Többféle kialakítással készülhet, attól függően, hogy a csepegtetőtestet hogyan helyezik el: szárnyvezetékbe épített, szárnyvezetékre helyezett. Napjainkban ezen utóbbiak terjedtek el. Ezen öntözési mód jellemzője, hogy a víz cseppenként jut a talajra, ezáltal a vízveszteség, mivel a víz a növényt nem érinti, minimális lesz. A vízadagoló elemeket egymástól egyenlő távolságra helyezik el, ez lehet 15, 20, 25, 30, 40, 50, 75 cm. A kisebb távolságúakat évelők, egynyáriak, a nagyobb távolságúakat inkább fák és sövények alá helyezzük el. A vezetékeket mindig a talaj felszíne fölé kell helyezni, földdel betakarni nem szabad.

A lakossági öntözőrendszereket, hasonlóan a nagy öntözőberendezésekhez meg kell tervezni!

Az öntözőrendszerek tervezését az alábbiak szerint végezzük:

  • helyszín felmérése, helyszínrajz elkészítése
  • szórófejek elhelyezése
  • szórófejek zónákba csoportosítása
  • vezérlő kiválasztása
  • elektromos vezetékek méretezése
  • öntözési program tervezése
  • telepítési vázlatrajz elkészítése
  • anyaglista készítése.